REFORMÁCIÓ 1517 – 2017 (2017 Október)

 

REFORMÁCIÓ 1517 – 2017

 

Akkor amikor nem egy-két írás, de könyvtárnyi anyag gyült össze az 1517-es Reformáció egészének, részleteinek, és aspektusainak a feldolgozásában, és még mindig nem záródott le a kutatás sorozata, s tekintélyes doktori disszertációk foglalkoznak egy-egy fontos eddig ismeretlen részlettel, akkor egy ilyen emlékeztető kicsi körlevél a maga nevében lehetetlen vállalkozás az 500 éves megemlékezésre.  De talán mégsem hiábavaló.

 

Katholikus kollegák néhányszor nekem szegezték a kérdést és orrom alá dörzsölték a 16. századbeli reformációból eredő egyházszakadást, agyon hallgatva, hogy az első szervezeti-jellegü törés a keleti és nyugati egyház között volt, az orthodox és a római katholikus vonal kettéválásában, ami korántsem azonos a 16. századbeli Reformációval, mert az előbbi hatalmi szándékokból származott, az utóbbi pedig a Szentírás tanításához való visszatérés jegyében történt.  Ráadásul nem Luther szakadt ki, hanem a pápa átkozta ki őt az egyházból. A Vatikán a mostani időkben rengeteg dolgot vett át a Reformációból, (pl. latin helyett anyanyelvü mise, a legszebb protestáns énekanyag, anyanyelvű bibliaolvasás engedélyezése 1964-ben), s mostanában még azt is pengetik, hogy kellett volna Lutherre figyelni, de az egyházi átkot mindmáig nem vonta vissza.

 

Mi váltotta ki a nyugati avagy római egyház kötelékén belül a Reformációt?  Erre egy a felelet, a deformáció, vagyis az Ur Jézus Krisztus és a Szentírás tanításától eltérő tarthatatlan állapot.  Mindenképpen szükségszerü hogy rend és rendezettség legyen egy közösség életében, munkája folytatásában, de amikor a Megváltóval való személyes kapcsolat nyomorodik és eliminálódik a szervezés miatt, akkor az Egyház létének, hivatásának és megbizatásának a lényege megy tönkre.

 

Mert mi az Egyház Krisztustól kapott megbizatása?  Közzéteni a faktuális információt, hogy Isten ugy szerette ezt a világot, hogy a megváltásáért az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, az Ő Fiában, az Ur Jézus Krisztusban, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.  Erre nézve az Ószövetség idejében sok száz prófécia hangzott el direkt és indirekt formában, s a matematikai abszolut lehetetlenség ellenére, mindez beteljesedett maradéktalanul az Ur Jézus Krisztusban.  A bizonyságtétel tehát az, hogy a Názáreti Jézus az Isten Fia, Izráel Messiása, a világ Megváltója, görög szóval, Ő a Krisztus.  Feltámadása és az azt követő események a bizonyságai annak, hogy ez így igaz.  Másfél hónapig időzik félezer követőjével, majd tanítványai jelenlétében visszatér oda, ahonnan jött.  A benne hívőknek pedig utasítást ad, hogy mindenekkel tudassák, hogy Ő az egyetlen Megváltó, csak Őérte és Általa van bűnbocsánat a multunkra, új élet a jelenünkre, és örökélet Ővele együtt Isten Országában a jövőnket illetően.  Nélküle az örökélet a kárhozatban, Istentől való örök szeparálódásban folytatódik.  Ezeket az igazságokat kell hirdetni, tanítani szóval és élettel.  Az élettel való bizonyságtétel pedig az Ő nevében való szolgálat.  Ami az uralkodást illeti, annak helye van a bennünk lakozó bűn felett az Ur Jézus Krisztus nevében, de nem egymás felett.  Ami a kincs-gyüjtésre vonatkozik az megint ebből az Isten-beszéde hirdetéséből származó kincs, hiszen a legfőbb érték az ember.  Az Atya Isten az emberért, és nem az angyalokért adta oda a Fiát, Aki önként vállalta fel a megváltás áldozatát, s ennek a munkának a nyomán kerülnek be  emberek a Mennyek Országába.  Ez nem arany és ezüst, nem banki betét.  Az ujjáteremtést mindmáig az Ur Jézus Krisztus végzi Igéje és Szentlelke által, de a mi szolgálatunk, vagyis a bizonyságtétel és az igehirdetés az eszköze az Isten-Országa munkálásának.  Az Ur Jézus Krisztus, az Anyaszentegyház egyetlen és kizárólagos feje kegyelmesen bevon minden ujjászületett hívőt ebbe a kiváltságba, hogy ezáltal a kezünk munkáját állandóvá, Önmagában örökkévalóvá tegye.  (90. Zsoltár 17.vers)

 

Ettől a programtól tért el apránként az Egyház és lelkek-mentése helyett világszervezetté, gazdasági, pénzügyi és politikai hatalommá válva, a cél érdekében figyelmen kívül hagyta a Szentírás tanítását.   Ebben az eltérésben azután minden néven-nevezett romlás helyet kapott.  A szolgálati megbizatás hatalmas és nagy-jövedelmü pozicióvá vált, uralmi helyzetet teremtve.  Mert Jézus jelenléte, – Igéje és Szentlelke által -, elmaradt, hát jött helyette az erkölcsi romlás is.  Aztán az anyagi érdekek folytán a hamis tanítások tömege.

 

Mindennek ellenére és mindezek közepette mindig is volt egy parányi, vékony vonal, amelyik vágyott az Urral való személyes kapcsolatra, valamint az Ur akaratát betöltő életvitelre.  A Biblia létezett a Vulgata nevű latin fordításban, de kiszorult a központból, elérhetetlen és érthetetlen volt az egyszerü ember számára.  S amikor a Lutheri Reformációt megelőzően az ugynevezett elő-reformátorok körében kezdett visszajutni a Szentírás az őt megillető helyre, ezzel megítélve a megromlott egyházi gyakorlatot, erre a már-uralmon-lévő szervezett egyháznak a válasza az volt, hogy üldözés alá vette az igehirdetőket, az anyanyelven Igét-tanítókat, s köztük, hogy a legismertebb nevet említsük Husz Jánost mágján élve égette meg.  Nem ő volt az egyedüli!   Nagyon sokan jutottak erre a sorsra.

 

A bányász-családból származó ágostai-rendi Luther Márton, theológiai doktor, az Ó és Ujszövetségi Biblia-tudós szintén a szent életben való Isten-szolgálatára vágyott, de theológiai felkészültsége ellenére sem ismerte azt a kegyelmes Istent, aki élet-megoldássá lett később számára.  Sok belső vergődés, majd Ige-tanulmányozás után jutott el az irgalmas Isten után sóvárgó lelke az Ige Urához s a Vele való személyes kapcsolathoz.

 

Közben a hivatalos egyház hatalmi harcában demostrativ építkezést tervezett, nevezetesen a Szent Péter székesegyházat Rómában, a Vatikánban.  Ide nézz világ!  Arany, ezüst díszek, freskók a leghíresebb művészektől, szobrok, szentek imádása, egyházi hierarchia, …..De ehhez sok-sok pénz kellett.  E célból agyalták ki a tisztító-tűz filozófiáját, amit aztán theológiává kovácsoltak, s melynek lényege az, hogy a jó katholikus hívő mégsem elég tiszta és szent ahhoz, hogy halála után rögtön a Paradicsomba menjen, hanem előtte a tisztító-tűzön kell keresztül mennie.  Ez természetesen egy szenvedésekkel teli folyamat, mely időt az egyház közbenjárása rövidíthet, ha misét mond az ott tisztuló lelkéért.  Jóllehet Jézus csak üdvösségről és kárhozatról beszélt, és harmadik helyről soha, mégis ezt a filozófia-theológiát érzelmi alapon nem volt nehéz eladni,  s egy elképesztő pénz-forrássá tenni.  Innen tovább lépve a spekuláció az, hogy a szenvedések megelőzésére lehetőség van a bűnbocsánat megvásárlása, először csak visszamenőleg, aztán megfelelő összegért egészen halálig szólóan.  Már Jézus Krisztus kereszt-halála nem is lényeges, fontos, hogy a búcsú-cédulád, azaz a pénzért megvásárolt bűnbocsánat-papirod meglegyen.  Ez az istentelen, krisztustalan theológia váltotta ki azt, hogy a katholikus ágostai szerzetes, Luther Márton ujjhegyre szedje az akkorra nyilvánvalóvá vált hamis-doktrinákat, mellé tegye az Igei tanítást, ezt kiszögezze a Wittenbergi vártemplom bejáratára, hogy ebből egyetemi-szintű, nyilvános vita legyen annak keresésére, hogy mi az igaz.  Az egyház romlott gyakorlata vagy a Szentírás tanítása.

 

A hivatalos egyházi vezetőség hamarosan üldözés alá veszi Luthert, törvényen kívül helyezi, hogy bárki következmények nélkül megölhesse.  Korának világos gondolkozásu egyik vezetője, Bölcs Frigyes, ugy menti meg, hogy elraboltatja, s amig várában tartózkodik, addig Luther lefordítja a teljes Szentírást az eredeti héber és görög nyelvből németre, mely voltaképpen a Reformáció legnagyobb ajándéka.

 

A bibliás reformációs törekvések nemcsak terjedtek, de tetleges háborus helyzetet teremtettek.  Vezetők, sőt királyok teszik fel a kérdést, elfogadandó, vagy üldözendő?!  Hiszen ebben az időben az állam és az egyházi vezetés még teljesen összefonódott.  A probléma tisztázása céljából a francia származásu Kálvin János rendszerbe szedi a Reformáció biblikus tanítását, vagyis mit hiszünk, mit vallunk, és mindebből milyen életmód következik, s ezt a munkát egyre tovább fejlesztve könyvként juttatja el Franciaország királyához.  A könyv neve Institució.  Hogy a király elolvasta-e vagy se, ez kétséges, mert Franciaországban nem áll le az ellenreformáció, s ennek egyik véres demonstrációja, hogy St. Bertalan éjszakájára megszervezték 20,000 protestáns meggyilkolását.  A hír megérkezik a Vatikánba, a pápa pedig ragyogó arccal reagál:  Dícsértessék az Ur Jézus Krisztus!  Kálvinnak menekülnie kell, s a későbbiek folyamán a Sweizi Genfben (no ott se problémák nélkül) végez lelkipásztori és igehirdetői szolgálatot, sőt szervezi a Bibliához kötött egyházi élet további munkálását.  Nagy távlatból így fogalmazhatnánk:  Luther, aki sose akarta elhagyni a katholikus egyházat, de akit átokkal hajítottak ki onnan, a biblia-ellenes tanításokat kívánta korrigálni, azaz reformálni.  Kálvin továbbment ugyanezen a vonalon, s ő az Institucióban és az egyházi életgyakorlatban csak azt hagyta meg, ami egyezik a Szentírással.

 

Nekünk magyaroknak a hazánkba került Reformáció a török-hódoltság közepette nemzeti megtartatást jelentett.  A Dráva mentén 120 kiirtott falu kelt életre a volt katholikus, de a reformációval találkozó kispap, Sztárai Mihály munkálkodása nyomán.  Elgondolkoztató módon a 150 éves török uralom közepette kerül sor a Szentírás magyar nyelvre való lefordítására, ami ugyan Károli Gáspár nevéhez fűződik, de mögötte kevésbbé ismert munkatársak is ott vannak, sőt a Biblia bizonyos könyveinek fordítása már korábban is történik.  Végül is 1590-re a török hódoltságban sínylődő magyar nemzet megkapja a Károli-féle Bibliát.  Ugyanerre a történelmi időszakra esik a Genfi zsoltárok magyar fordítása is, mely lelki és irodalmi kincsévé válik nemzetünknek.  A Reformáció a török hódoltság alatt elemi iskola rendszerektől kezdve tudományos központokat is létrehoz, Kolozsvár, Nagyenyed, Debrecen, Sárospatak, Buda, Kecskemét, Pápa, hogy csak a legnagyobbakat említsük, de országszerte a falunkénti templom és iskola fogalommá vált, ahol nem a kiváltságos gazdagok, de jobbágyok és szegények gyermekei tanultak betüvetést, hogy a későbbiekben maguknak olvashassák Isten beszédét.

 

A török uralom összeesése után a Vatikán és Ausztria ránehezedik Magyarországra.  A jelszó:  Magyarországot koldussá, majd katholikussá, és végül németté tenni.  Ez alatt az idő alatt Nagy Magyarországnak szinte 90 százaléka protestáns.  Ennek a Vatikán által sugallt és Bécs által keresztülvitt programnak a keserves csucspontja az a Pozsonyi vésztörvényszék, ahol mintegy 700 magyar református lelkipásztort kényszeritenek arra, hogy elhagyják az országot, s a 40 központi vezetőt pedig eladják gályarabnak.

 

A Kálvin által megfogalmazott öt desztillálódott szempont mégis életben és érvényben maradt, annak ellenére, hogy a Vizsolyi Bibliát jezsuiták égetik, a lakosságot pedig katonai kényszerrel terelik vissza a katholikus berkekbe.  A Kálvini öt pont a következő:  Csak és kizárólag a Szentírás a zsinórmérték, csak és kizárólag az Ur Jézus Krisztus az egyház feje, Megváltó és közbenjáró, és senki más.  Üdvösség csak kegyelemből van, nem cselekedetekből, mindez csak hit által, végül pedig mindenekben egyedül Istené a dicsőség.  Soli Deo Gloria!

 

Azóta eltelt 500 év, és hívők helyesen látták a folyamatos Reformáció szükségét, mert a mintegy teljesen kitakaritott lakás e világban porosodik és piszkolódik, ugyanúgy az Anyaszentegyház, az Isten földi temploma is.  A fent leirtak nehéz, történelmi tények, s a következők szintúgy azok.

 

El kell kezdenünk saját házunk táján a rendezést és a nagytakarítást, mert közben különböző történelmi adottságokban különböző módon működik a sátán.  Kisebb lelki közösségek, akiket a történelmi egyházzá nőtt protestántizmus szektának nevezett ki, sőt üldözött,  azért jöttek létre, mert a Reformációban életre kelt, de időközben lelkileg megerőtlenedett egyházakban éhen és szomjan maradtak a hívek.  Félelmetes, de szinte törvényszerű, hogy lelki ébredéses újkeletü közösségek (akik ráadásul egy-egy igazságot, vagy félreértett igazságot tulhangsulyoznak) néhány generáció alatt a korábbi történelmi egyházak sorsára jutnak lelkileg.  A megtérés, és az azt követő megszentelődés pótolhatatlan eleme a keresztyén egyház életének, mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai, az Ur Lelke pedig mindig Igéhez kötötten vezeti az övéit.  Ennek híján válik egy-egy élő-hitü közösség vallásos felekezetté.

 

Nemcsak szomoruan, de megdöbbenve kell konstatálnunk, hogy Canadai és magyar berkeinket az Ige fényében látva, a szabad világban élő emigrációs egyházak úgy összekeverték a nemzeti kulturális örökséget a lelki élettel, hogy a végén az egyházak bazárokból, italos-táncos estélyek bevételéből, az egyházi szolgálatok pénzezéséből, alkalmasint kaszinó bevételből tartják fel magukat.  Bűnről, megtérésről, Isten szolgálatáról, tizedről és áldoznivalóról már alig hallani.  A politikai változás óta ezek a gyakorlatok beszüremkedtek az Óhaza területére is.  Ha nem adom át az uralmat az Ur Jézus Krisztusnak a teljes életemben, akkor elveszítem az őrizetet a sátán, a világ, és az óemberem igényével szemben.  Véleményem szerint sok más egyéb között az utolsó idők elfajulásának egyik jele, hogy a nyugati protestáns egyházakban törvényes elfogadást kapott a homoszexualitás, nemcsak a gyülekezeti tagságot illetően, de a szent szolgálatban is.  Ezidőben egyre erőteljesebb a dörömbölés, hogy a Canadai Presbyteriánus Egyházban is talajt fogjanak.

 

A Reformáció azonban lelki ébredés kérdése, amit kizárólag Isten Szentlelke az Ige alapján teremt meg, amit ember csinálni nem tud, de hívők sóvárgó imádsága, zörgetése abszolut szükséges.  Megtérés nélkül, az Ige befogadása és az ahoz való igazodás nélkül nemcsak egyének pusztulnak az örök kárhozatra, de egyházi felekezetek és keresztyén örökséget hordozó nemzetek egyaránt.

 

Közben az anyanyelvű Biblia olvasása és az Ur Lelkének életet teremtő munkája nyomán egyértelmű lelki ébredés jelentkezik a nem-reformációs hátterű keresztyén közösségekben annyira, hogy a romlás miatt egy-egy felekezet neve devalválódott, s maradt a lényeg:  Egyénileg és közösségileg átadtad-e magadat az Ur Jézus Krisztusnak, az Ur Lelke vezet-é az Ő Ígéje által, vagy nem, és bibliás hitedhez hozzákapcsoltad-é az Ő akaratának cselekvését?

Nem elég emlékeznünk arra, ami 500 évvel ezelőtt történt.  El kell kezdenünk saját életünk, életformánk Krisztusnak való átadására, megtérésre és megszentelődésre.  Nincs más út.

 

Szeretettel,  Sz.P., lp.

 

MEGHIVÓ

A MONTREÁLI MAGYAR PRESBITERIÁNUS EGYHÁZ

7110 de L’Epée (Jean Talon sarok).

szeretettel hivja gyülekezetünk tagjait és barátait

a 2017 November 5.-én, vasárnap d.e. 9:30-kor tartandó

ÚRVACSORÁVAL EGYBEKÖTÖTT ÜNNEPI  ISTENTISZTELETRE,

melyen Isten iránti hálával emlékezünk a

REFORMÁCIÓ  500. évfordulójára.

Vendégigehirdető:  Dr. Szatmári Ferenc,

a Kichener, Ontariói Presbyteriánus gyülekezet lelkipásztora.

Az istentiszteletet követően

GYÜLEKEZETI   EBÉDEN

maradunk együtt. Jelentkezés a 331-1510 telefonszámon legkésőbb November 2.-ig.

Az ebéd költségeire felnőttektől 10 dollárt, diákoktól 5 dollárt kérünk.

6 éven alul ingyenes.

A REFORMÁCIÓ MAGYARORSZÁGON

című kiállítás megtekinthető a templom alagsori halljában

az istentisztelet és az ebéd közötti szünetben.

 

HIREINK

Gyülekezeti Csendesnap volt Augusztus 26.-án a Laurentien-i hegyekben mint minden évben.  Nagyon jó volt együtt lenni testvéri közösségben az Íge körül is és közös étkezésben, beszélgetésben, időtöltésben is.

Szeptemberben Pikniket tartottunk a vasárnapi istentisztelet után a Jarry Parkban.  Ugy tűnik erre a jövőben is lesz igény.

A lelkipásztor és felesége egy hétre elutazik November 6 tól 13.-ig.  November 12.-én az Istentiszteletet presbiter testvérek és gyülekezeti tagok fogják megtartani.  Mindenkit kérünk, hogy az istentiszteleti alkalmat, a szolgálattevőket, valamint a lelkészházaspár utját hordozzuk imádságban.

 

BETEGEINK

Bak Szilárd, presbiter testvérünk édesanyja hosszu betegség után elment Megváltó Urához.  Szilárdnak és szeretteinek az Ur Jézus Krisztusban vetett hittel és a feltámadásában vetett reménységgel kívántunk vígasztalást memorial service keretében.

Zimány Ilonka testvérnőnket operálták.  Hosszan tartó felépülés után most Isten iránti hálával tudatjuk, hogy meggyógyult és már a templomba is feljöhetett.

Dobra Irénke, presbiter testvérnőnk erőtlen, de szellemileg friss és az Urban békességgel van.  Imádságban hordozza a gyülekezetet.

Gavrilov Klára, Magyar Otthoni bibliaórás tagunk is hosszu ideig kórházban és elfekvő otthonban volt.  Most már hála az Urnak jobban van és a Bibliaórán is résztvehetett

Uskerth Ida, Kövesi Mária, testvérnők még mindig kórházban, illetve elfekvő otthonban vannak.  Betegeinknek imádságos szeretettel kívánunk erősödést, békességet.

 

Hogy mindnyájan egyek legyenek    (János 17:21)

 

KRISZTUS egyháza, e széthullt edény

élő vizét tört cserepekben őrzi,

s vannak, akik még tovább tördelik.

Amikor elment, így imádkozott

pedig: “mindnyájan egyek legyenek,

amint TE bennem s én Benned, ATYÁM!”

 

Mi meg hitünkből falat emelünk,

pedig h í d kell a szakadékon át

felekezettől felekezetig,

néptől népig, lélektől lélekig.

Hisz egy nevünk van: emberek vagyunk,

egyképpen szánt a bűn ekéje rajtunk,

egyképp gyötör meg minden fájdalom,

s ha a Föld bármely pontján dúl a harc,

keresztyénségünk csődje benne van.

 

Tanuljuk hát a főpapi imát,

s minden imánknak refrénje legyen:

a kegyelemben és a szeretetben,

az ATYÁBAN és a FIUBAN egyek

legyenek végre, kik ŐT követik!

 

Mert a bűnnek nincs felekezete,

s a kegyelemből nincs kiközösítve

sem nép, sem ember, sem felekezet.

ISTEN előtt nem fontosak a formák,

csak a szív fontos: “Szeresd az URAT

teljes szívedből!”  és a bizonyíték:

felebarátod, mint magad, sz e r e s d !

Füle Lajos

Comments are closed.

Istentiszteleti Életünk

  • Vasárnap és ünnepnap Istentisztelet de. 9:30-kor
  • Minden csütörtökön du. 3:30-kor Bibliaóra a Magyar Otthonban
  • A hónap első péntekjén Családi Bibliaóra este 7-től
  • A hónap második péntekjén Bibliaóra magánotthonban meghívás szerint
  • A hónap harmadik péntekjén Imaóra a parókián
  • A negyedik pénteken “Mai Ige”
  • Minden szombaton de. 10-töl Konfirmációi oktatás a templomban

 

Címünk

7110 De L'Epée Avenue, Montreal, Qc, H3N-2E1
Templom telefonja: 514-272-7330
Lelkészi Hivatal: 514-331-1510
Website: http://reformatusegyhazmontreal.ca
Email: info@reformatusegyhazmontreal.ca