Pünkösdi Körlevél (2018)

 

Hungarian Presbyterian Church

Magyar Presbyteriánus Egyház

Lelkipásztor: Szabó Péter

 

“Foglalatosak voltak az apostolok tudományában  
és a közösségben, a kenyérnek megtörésében, és a
könyörgésekben.” 

(Ap.Csel. 2:42)

50 ÉVVEL EZELŐTT

azzal a vággyal indult el a Montreáli Magyar Presbyteriánus Egyház, hogy az Egyház legyen egyház és ne más. Erre a tömören megfogalmazott lényegbeli célra sajnos meg volt az oka a közösségnek, ahol az emigrációban (nem csak a magyaroknál, de másütt is) úgy összekeveredett a lelki élet a nemzeti, kulturális programmal, hogy ez az utóbbi fojtogatta és károsította az egyház lényegét.

 
Hogy mitől egyház az egyház és mit csináljon, erre a fenntebb idézett Ige ad feleletet. A magyar Egyház szó, s még inkább a régebben használt “Eklézsia”, a görög “Ek-Kaleo”-ból származik, ami a “kihivottakat” jelenti. Mert az egyház a világból kihivottak közössége avégett, hogy Isten népe legyen. Tagjai személy szerint felismerték, hogy a Názáreti Jézus fogantatásától mind-mostanáig megbizonyíttatott Isten Fiának, a prófétákon keresztül megígért Messiásnak, görögül Krisztusnak, magyarul Szabadítónak. Emellett, sőt ezzel párhuzamosan fölismerték a Tízparancsolat és a Hegyi Beszéd összefüggésében azt a személyes bűn-állapotot, amelyet részben örököltünk részben az általunk elkövetett vétkek és bűnök sorozatával sulyosbítottunk. Ezért az Urvacsorai liturgiával egyetértésben mondjuk, hogy bűntetést, halált és kárhozatot érdemlünk. Ebből a helyzetből a kimenekedést az irgalmas, de igazságos Isten az Ószövetség idején a helyettes-áldozat által adta, s közben beszélt arról, hogy saját Fiát küldi el Isten ama Bárányának a megtestesítésére, Aki majd szenvedése és halála által elveszi a világ bűnét, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen. Az ismételten ujjáépített Jeruzsálemi templom Krisztus után 70-ben leromboltatott, a földdel egyenlővé tétetett Titusz római hadvezér által, s ekkor semmivé lett az az oltár is, ahol pontosított szertartásban lehetett bűnbocsánatot nyerni az áldozati állat kiontott vére folytán.

 

Mi volt az Apostolok tudománya? Hogy az Ószövetségi bűnbocsánat szertartása eltöröltetett, eljött a Názáreti Jézusban az Istennek ama Báránya, Aki viszont nem csak megöletett a Golgotai kereszt oltárán, de fel is támadott a halálból!! Most már vagy behódolok Neki és az Ő helyettes-áldozatáért bűnbocsánatot kapok a multamra, egy teljesen új életformát a jelenre, – (bár a régi testben együtt élek az óemberemmel, de az nem uralkodik), a jövőre nézve pedig örökéletet az Isten Országában, új lelki testet, melyben nem lakozik bűn, következésképpen nem lesz szenvedés és halál. Ez a Jézus, Aki fel is ment a Mennybe, onnan vissza fog jönni ítélni eleveneket és holtakat. Ekkor magához veszi a benne hívő megváltott népét, akiknek teste feltámad lelki-test minőségben. Az Őt megvetőket, szabadítását el nem fogadókat, s az Ő Lelkének nem engedőket örök ítéletre rendeli a sátánnal és az ő angyalaival együtt.
Kik voltak tehát az első keresztyén gyülekezet tagjai? Akik rádöbbentek arra, hogy bűneik miatt bűntetést, halált és kárhozatot érdemelnek, de az Ur Jézus Krisztusban kaphatnak bűnbocsánatot, új életet és örökéletet. Ezek azok akik tudatosan döntöttek az Ur Jézus követését illetően, Néki adva az egész életüket.

 

Na már most a fent elmondottak és összefoglaltak aprópénzre váltásában az egyház tagjai foglalkoztak az Apostolok tudományával, vagyis azzal, hogy mit jelent ez a Jézusnak átadott életgyakorlat a társadalomban, a munkaadó és a munkás viszonyában, a családban, a házastársak között, a szülők és gyermekek között….mit jelent hogy egy világbirodalom polgára vagyok és földi törvények kötnek, közben egy örökkévaló Isten-Országa polgárává lettem, ami meghatározza, hogy Isten gyermekeként mi módon éljek itt a földön. Nos, ezek az aprópénzre váltott ismeretanyagok, Istenről, emberről, egyházról, stb. találhatók meg azokban a levelekben, amiket Péter, Pál, János, Jakab, Judás, (nem az Iskáriótes) fogalmaztak, s természetesen az Evangéliumokban, melyeket azok a tanítványok irtak le, akik három éven keresztül együtt voltak éjjel-nappal az Ur Jézussal, akik látták Őt meghalni, eltemettetni, akik sokszoros tanui voltak a feltámadásának, majd a mennybe-menetelének, a Szentlélek eljövetelének, s az azt következő eseményeknek. Tehát rövidre fogva, az egyház tagjai a tanítványok-tanítványai, akik számára zsinórmérték az az ismeretanyag, amit ma Ujszövetségi Szentírásnak nevezünk, s ami egyértelmüen belegyökerezik az Ószövetségbe.

 

Az Egyház tehát olyanoknak a közösségéből áll, akik a Teremtő, Megváltó, és Megszentelő Szentháromság Istent a Bibliában foglalt kijelentés szerint ismerik és tudatosan életre-szóló döntéssel ahhoz tartják magukat. Az Egyház ugy egyház, hogy a teljes Szentírás a tanítója, a mértéke, melyet Isten Szentlelke elevenít meg.

 

A következő ismérve az Anyaszentegyháznak az, hogy gyakorolták a közösséget. Egy hasáb fából nem lehet tábortüzet rakni. Kettőből nehézkes, de lehetséges, mert az Ur Jézus azt mondta, hogy “ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, ott Ő jelen van”. Magyarán szólva, ahol ketten összejöttek az Ő nevében, ott már hárman vannak, mert Ő is ott van. S mert Ő ott van, ezért ez már Egyház. Akármilyen kicsiny, de Egyház! Viszont ezek a tagok tudják, nemcsak azt, hogy Jézusra rászorultak, megváltásban is, gyümölcstermésben is (szőlőtő példázata), de abban is, hogy különböző adományaik, képességeik vannak. Ám ebből a különbözőségből nem szétesés jön ki, hanem összeállás, s így lesz az egyházból a Krisztus teste. A benne lévő tagok egyéni és sajátos képességeket kaptak, s ugyanakkor mindegyik hiányos. A szemem csak látni tud, de se járni se kézi munkát végezni nem tud. A kezem-lábam viszont nem lát. S ez így igaz a belső szervekre is, a szivem nem tudja megemészteni a megevett ételt, a gyomrom pedig nem tud vérkeringést biztosítani. A tagok egymást egészitik ki, egymásnak is szolgálnak a Fej (azaz a Krisztus) vezetése alatt. A mi biológiai testünket Isten szerkesztette egybe, ahol nem egymás ellen, hanem egymásért működnek a tagok, s így kell lenni az egyházban.

 

A harmadik ismérve a keresztyén Anyaszentegyháznak, hogy a tagok részesei a sákramentumoknak. A sákramentumok Isten ígéreteinek látható jegyei. Egyszerü víz a keresztségben, egyszerü kenyér és bor az Uri Szent Vacsorában, mert ezek csak szimbolizálják a csoda-valóságot. Az pedig az, hogy a Mindenható Isten az Ur Jézus Krisztusért szövetségébe fogadott, kegyelemből gyermeke lettem, Ő pedig Jézusért Atyám. Ez a mennyei állampolgárságba való bekerülés, a keresztség által a Lélek ajándéka. A kezdetben főleg felnőttek vették fel tudatosan, később, még a nagy üldözések előtt, a ház fejének, az édesapának a döntése alapján az egész család, benne a gyermekek is be lettek fogadva ebbe a szövetségbe, annak az elkötelezettségével, hogy tanítva lesznek Isten nagyságos dolgaira. Az üldözések alatt vált általános gyakorlattá a gyermek-keresztség, azon meggondolás alapján, hogy a zsidó család ujszülött fián nyolc napos korában történt a körülmetélés. Azonban a keresztség önmagában nem üdvözít, ha nem párosul a felnövő gyermekben engedelmes hittel.

 

Ám mivel testben élve, hívő emberként is együtt élünk az óemberünkkel, ezért legjobb szándékunk közepette is állandóan elvétünk dolgokat. Isten olyan szent, hogy ezek mind-mind elválasztanak Tőle, de olyan irgalmas, hogy Közbenjárót adott, Aki most nem csak helyet-készít számunkra az atyai házban, de esedezik is érettünk. Az Uri Szent Vacsorában a Fiu megváltó halálára emlékezve, a hittel magunkhoz vett kenyér és bor jegyében bűnbocsánatot nyerünk. Ekként a sákramentumokban, Igéje és Szentlelke által Krisztus formál minket a Maga képére és hasonlatosságára, hogy majd mint szenteket és tisztákat állítson az Atya elé. A keresztyén egyház tagjai tehát azok, akik fölvették a szent keresztséget (akár gyermekként akár felnőttként tudatosan, de ez egyszeri alkalom), akik eldöntötték hogy az Ur Jézust követik, és akik rendszeresen élnek az Uri Szent Vacsorával. (“megtörik a kenyeret…”)

 

Ennek a közösségnek elementáris gyakorlata az imádkozás. Az imádkozás nem más mint a láthatatlan Istennel való beszélés, amit csodák-csodája de meghallgat. Ez az Isten népének sok évezredes tapasztalata. Ennek többfajta megjelenése is van. Az első, ahol visszavonulva, lehetőleg Igeolvasással összekötve elmondom az Urnak a hálámat, a kérésemet, a szorongásaimat, s mindent, ami a szívemen és lelkemen van. Ez azonban tovább terjedhet és kell hogy tovább terjedjen egy szüntelen való kapcsolatra, ami az élő Isten és közöttem exisztál, az Ur Jézus Krisztus érdeméért. Beszélhetek és beszélek Hozzá, amig a munkahelyemen végzem a feladatomat, amig autót vezetek, bevásárlok, takarítok, főzök, mosok, s jóllehet nincs olyan méltóságteljes külsősége, mint a lehajtott fejnek, ami a megalázkodás jelképe, csakugy mint a térdeplés, avagy a behunyt szemnek, hogy a látásom által belémkerülő információkat kizárjam és egyedül csak az Urra figyeljek. Lehet, hogy a kezem nincs valamilyen imádságos pozicióban (összetéve, összekulcsolva, felemelve, vagy koldusként előrenyujtva), de a bensőm Rá figyel, Hozzá beszél, sőt hallgat, mert az Ő Lelke Igéket mond majd nekem, ami által vezet.

 

A magános imádság összekapcsolódhat és kell hogy összekapcsolódjon mások imádságával, ahol ketten vagy hárman jönnek össze az Igére figyelni és imádkozni. Míg a magános imádsághoz Jézus a meghallgattatást ígéri, addig a közös imádsághoz a jelenlétét is. Az együtt-imádkozás és az együtt-zörgetés és az együttes-hálaadás rendkivül fontos eleme a keresztyén életgyakorlatnak. Sokszorozódik a könyörgés, a hálaadás, és sokszorozódik a dicsőítés. Emiatt szükséges, hogy ne csak vasárnapi istentiszteletek, egyéni vagy családi áhitatok és bibliaórák legyenek. Pál azt irja, hogy tartassanak könyörgések és esedezések “minden királyokért, előljárókért”, a világon másutt élő Isten-népéért, szentekért, az üldözöttekért, a szenvedőkért, mint akik mi magunk is testben élünk. Ezért van gyülekezetünkben is bibliaórákon, házi istentiszteleteken alkalom a közös imádkozásra, s ennek tetejében külön alkalom, ami kifejezetten imaóra. S ebben az Istennel való beszélgetésben helyet kap a dicsőítés (énekben és imádságban), a hálaadás konkrét dolgokat felemlítve, és a könyörgés ismét konkrét dolgokért.

 

Végül, de nem utolsó sorban, a Krisztusról szóló tanítás úgy ment tovább, hogy az Egyház továbbvitte. Ez a bizonyságtétel, amely magába foglalja az Ige tanítását, és a személyes Isten-tapasztalatot. A keresztyén közösség munkálta és munkálja a Biblia-fordítást, s a misszioná-riusok kiküldését olyan területekre, ahol a mi Urunkról még nem tudnak. Ennek a munkának anyagi szükségletei is vannak, s az Isten népe tudja a Bibliából, hogy mindent az Urtól kaptunk. Ezt a gyönyörű teremtettséget, amiben élünk, az életünket, a testünket, az ép elmét, a különböző képességeket, a tanulás-lehetőségét, a munka-lehetőséget. S ezekből ha csak egy is hiányzik máris jövedelem nélkül vagyunk. Következésképpen Isten azt akarja, hogy a Tőle kapott felszereléssel szerzett tiszta-jövedelmünk tizedét e célra adjuk, a maradékból pedig áldozatot hozzunk az Ő Országa munkálására. S ebben benne van nem csak a pénz, de benne van az idő, a tudás, s minden, ami az Urtól jön. Isten Országa terjesztése az Egyház feladata, az egyetlen feladata, szóval, életformával, és jócselekedetekkel.

 

Sok minden más funkciója van az életnek, amely mind része ember-voltunknak, de ezt a feladatot, Isten Országa megjelenítését és terjesztését nem kapta a bank, az ipar, a katonaság, az üzlet, az iskola, a szórakoztató-ipar, stb. stb., ezt csak és kizárólag az Anyaszentegyház kapta. Igy néz ki hát ez a mondat, amivel indultunk, s amivel folytatni kell az Ur Jézus visszajöveteléig az életünket, hogy az Egyház legyen Egyház és ne más.

 

Az Úr Jézus segítsen meg ebben bennünket a jelenünket és a jövőnket illetően.

Áldáskívánással,  Sz.P., lp

 

 

M E G H I V Ó

A MONTREÁLI MAGYAR PRESBITERIÁNUS EGYHÁZ

7110 de L’Epée (Jean Talon sarok)

szeretettel hivja gyülekezetünk tagjait és barátait

a 2018 május 27.-én vasárnap d.e. 9:30-kor tartandó

 

HÁLAADÓ ISTENTISZTELETRE

FENNÁLÁSUNK 50. ÉVFORDULÓJA kapcsán.

 

Vendégigehirdető

Nt. PÉTER LÁSZLÓ

az Ottawai Magyar Presbyteriánus Egyház lelkipásztora

 

Istentisztelet után

G Y Ü L E K E Z E T I E B É D E N

maradunk együtt.

 

Jelentkezés a 514-331-1510 telefonszámon legkésőbb Május 24-ig.
Az ebéd költségeire felnőttektől 10 dollárt, diákoktól 5 dollárt kérünk. 6 éven alul ingyenes.

 

Comments are closed.

Istentiszteleti Életünk

  • Vasárnap és ünnepnap Istentisztelet de. 9:30-kor
  • Minden csütörtökön du. 3:30-kor Bibliaóra a Magyar Otthonban
  • A hónap első péntekjén Családi Bibliaóra este 7-től
  • A hónap második péntekjén Bibliaóra magánotthonban meghívás szerint
  • A hónap harmadik péntekjén Imaóra a parókián
  • A negyedik pénteken “Mai Ige”
  • Minden szombaton de. 10-töl Konfirmációi oktatás a templomban

 

Címünk

7110 De L'Epée Avenue, Montreal, Qc, H3N-2E1
Templom telefonja: 514-272-7330
Lelkészi Hivatal: 514-331-1510
Website: http://reformatusegyhazmontreal.ca
Email: info@reformatusegyhazmontreal.ca