Húsvéti Körlevél (2018)

 

Hungarian Presbyterian Church

Magyar Presbyteriánus Egyház

Lelkipásztor: Szabó Péter

 

“Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? 
Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
Atyám, dicsőisd meg a Te Nevedet. Szózat jött azért az égből:
Meg is dicsőitettem és ujra megdicsőitem.” 

(János 12:27,28)

OLYAN HIRTELEN

 

érkezett a husvét ideje, hogy szinte megdöbbentett. Alig jutottunk túl az Évi Közgyűlésen, – minden hálaadásra meg van az okunk a megtartatásért, az áldásokért, –  s már benne is vagyunk a husvéti ünnepkörben. Az elnevezés sajnos egyáltalán nem a feltámadásra utal, hanem arra, hogy a téli disznótorokat követő 40 napos vegetáriánus bőjti gyakorlat után ujra húst evett a népünk.  Ehhez aztán hozzá jött a “szentelt sonka”, a maga nemében egyfajta hálaadás, mégis félelem van a lelkemben, hogy a Karácsonyból csak a karácsonyfa és a csillogó-villogó lámpácskák maradtak, a feltámadásból pedig a “hús-vét-el”, s közben a dolgoknak a lényege elfedődik és elmarad. S ha ehhez hozzágondolom a hímes-tojást, és a nyuszit, úgy ez az aggodalom sajnos nem is bizonyul indokolatlannak.

 

Mert mi volna a lényeg? Az ember megváltása a golgotai kereszthalál és Krisztus feltámadása által. Valójában ezt adja elénk az egész Ószövetségi Szentírás a maga prófétai kijelentéseivel, az Evangéliumok a betelt ígéretek rögzítésével, az aztán következő írások pedig (Apostolok Cselekedetei és a levelek), hogy mi a következménye az egész világ számára az előbbieknek.

 

Bár az Ószövetségi Szentiratokban nagyon halvány és kevés ismeret van az élet örök folytatása felől, de már ott is olvasunk erre vonatkozó ígéket Ézsaiás és Dániel próféta könyveiben. Ám csak azért mert még nem jött el a kinyilatkoztatás ideje, Isten nyilvánvalóan mindent erre nézve munkált. Mert Ő mindent tud, tudta, hogy egyszer majd egy teremtménye, – a világosságot hordozó, kiemelt pozicióju arkangyal fel fog lázadni ellene, és iszonyatos károkat visz véghez, ezért az igazságnak és a szeretetnek Istene a teremtésnek és örök-időknek előtte megosztja önmagát, s így születik meg az Atyától a Fiu. Ez a Fiu már jelen van a teremtésnél, sőt az egész teremtés Őáltala és Őreá nézve történik, és a bűnesetet követően Róla szól a prófécia, hogy a Lélek-Isten Lélek-Fia egyszer testet ölt, s mint az asszony Magva a kígyó fejére tapos. A bűn által azonban bejött a szenvedés és a halál, és ez a katasztrófa csak a bűnbocsánatban oldódik meg, nevezetesen a helyettes halálban, mert “vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.” ( 3 Mózes 17:11, Zsidók 9:22) Évezredek állat-áldozata mind-mind előre mutat az eljövendő Isten Bárányának helyettes halálára. Ezt találjuk Ézsaiás 53. fejezetében, amelyik részleteiben kinyilatkoztatja a mindenek fölött való áldozatot, ahol Isten Fia  Isten Báránya gyanánt kerül az oltárra. S hogy ez nem erőtlenségből fakadó önfeláldozás, hanem mások által elvégzett szörnyedelem, ezt megerősíti a Dániel könyve, ahol azt olvassuk, hogy “a Messiás kiirtatik.” (Dániel 9:26) (Mind az Ézsaiási, mind a Dánieli idevonatkozó szakaszok tiltott fejezetek lettek a zsinagógákban Krisztus után.)

 

 

A megdöbbentő dolog az, hogy az Ur Jézus egész eljövetele, emberi testet-öltése, bűntelen élete, majd a csodái és a tanításai mind annak lettek a bizonyságai, hogy Ő az Istentől küldött Messiás, görögül Krisztus, magyarul Szabadító. De mert vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat ezért az Isten ama Bárányának meg kellett halnia, hogy ez által elvegye a világ bűnét, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

 

Ezért az egész emberi történelem abszolut csucspontja a Nagypénteki megváltó kereszthalál. Ez természetesen hihetetlen dolog. Ézsaiás, aki ebbe a titokba betekintést kap, így kiált föl: “Uram, ki hitt a mi tanításunknak!” S amikor az Ur Jézus ismételten beszél az Ő eljövendő szenvedéséről és haláláról, még Péter is azt mondja, hogy: “Uram, nem eshetik ez meg Teveled!”

 

Izráel a Messiásban nem bűnből való szabadítót várt, hanem amelyik ezt a népet megszabadítja a római elnyomástól és minden más nemzet felé emeli. S ebben megmutatkozik  az a politikai vonal, amit azon a bizonyos virágvasárnapon kiáltanak: “Hozsánna a Dávid Fiának, áldott aki jő az Urnak nevében! Áldott a mi atyánknak Dávidnak országa, amely jő az Urnak nevében!” (Márk 11:10)  (Nem az Isten Országát várják!). “Aki első akar lenni közületek, legyen mindeneknek szolgája”, Krisztus ilyen tanítása abszolut idegen a világ lelkületének.

 

Sem az Izráelben kialakult forradalmakat követő Messiási váradalomban, sem a lelki vezetők gondolkozásában nem találjuk az áldozat koncepcióját. Az Ur Jézus pedig azt mondja, hogy ezért jött.  És már a megérkezése elején a Jeruzsálemi bemutatáskor kinyilatkoztatás hangzik el az agg Simeonon keresztül. “Ez vettetett sokak elestére és feltámadására, és jegyül, akinek sokan ellene mondanak, “sőt, – mondja Máriának, “a te lelkedet is átalhatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.” (Lukács 2:34,35) És jóllehet, ha szabad ilyet mondani, – az Atya felkéri a Fiát  megváltási tervére, s a Fiu előtt világos hogy az engedelmességében mit vállal, mégis vállalja!! Vállalja, de a lelke háborog.  Ennek a mi számunkra felfoghatatlan tartalma van. Őrá a Szentre, a bűntelenre, az abszolut Igazra, rákerül az én bűnöm és a világ összes bűne.

 

A romániai totalitáriánus időkben történt, hogy egy evangéliumi munkát intenzíven végző személyt már hosszabb idő óta figyelt a szekuritáte, de képtelen volt tetten érni. Ez alatt értsük azt, hogy bibliaórákat, imaórákat szervezett hol itt, hol ott, hol amott. Nagy bűnnek számított az Urral való kapcsolat keresése, munkálása, életformája, s ebben az egymás lelki támogatása. Végül is elhurcolták. S a rendőrségen azon túl hogy tetőtől talpig ütlegelték, melynek nyomán nyilt sebekkel lett tele a teste, levetkőztették, és mezítelenül bele nyomták a feje tetejéig a rendőrség WC-jébe, a rendőrök ürülékébe, annak a bizonyosságával, hogy tetanusz mérgezésben el fog pusztulni. Nem tudom, hogy élte túl, de túlélte. Jézus nem élte túl az én bűneimnek és a világ bűneinek rázuhanását. A lelke háborog és iszonyodik tőle. Sőt a Gecsemáné kertjében ismételten kéri az Atyát, hogy muljon el tőle ez a keserű pohár. Neki az Isten Fiának ki kellett inni ezt a serleget. De még neki is szüksége volt mennyei támogatásra, és az álmos tanítványok azt látják, hogy angyal erősíti Őt, Ő pedig vért verejtékezik. S mikor a későbbiek folyamán megérkezik az Őt letartóztató sereg, Péter kardot ránt, levágja a főpap szolgájának, Málkusnak a fülét. Jézus nem engedi, hogy tovább menjenek a dolgok, pedig két karddal a sötétben iszonyatos ribilliót lehetett volna csinálni. (az egész gerilla és partizán hadviselés erre a koncepcióra épül…) Az Ur Jézus utasítja Pétert:” Tedd helyére a te kardodat”, s majd azzal folytatja, hogy “nem kérhetnék-e tizenkét sereg angyalnál is többet, de mi módon teljesednének be az írások….” Az Isten Báránya kereszten történt véresáldozata nélkül nem lenne bűnbocsánat. Nem lenne megváltás. Keresztre kötözötten, s keresztre szegzetten csufolják: “Szálljon le a keresztről, majd hiszünk neki!” Hát leszállhatott volna! Mi pedig maradtunk volna a kárhozatban. És nem csak ez történt. Nem csak kiontották a vérét, hanem le került a legmélységesebb kárhozatba. Annyira mindent de mindent letett és feladott, – jóllehet az Atya megadta neki, hogy élete legyen Önmagában, – nos, annyira mindent feladott, hogy önerejéből nem is támadott fel. Jézust az Atya támasztotta fel. Az Élet Fejedelme, a kárhozatba, a második halál pusztulásába került, vissza nem tartva magának semmit. Az áldozat tökéletes volt. Ebbe bele sötétült a nap, ebbe bele rendült a természet, és bele rendült a kivégzést vezető katonatiszt benseje, s kimondta: “Ez az ember igaz ember volt, ez az ember az Isten Fia volt.”

 

A Feltámadás csak következménye volt annak, hogy a Megváltó áldozata a Menny igazság-szolgáltatásának mértéke alatt tökéletesnek bizonyult. Jézus megdicsőitette az Atyát ugy, hogy alávetette magát az Atya akaratának a kereszthalálig és az elkárhozásig. Ezért az Atya felmagasztalta Őt és olyan nevet, poziciót adott Neki, amely minden más fölött való. Az Ézsaiás 53. részének próféciája azt mondja, hogy:” Azért részt osztok néki a nagyokkal és zsákmányt a hatalmasokkal oszt.” (12. vers) Itt a Nagyok, (többesszám!) az Atya, és az Ő Lelke, vagyis a Szentlélek. Jézus Fia az Atyának és ezért imádják Őt az angyalok, de mindezen túl minden Őáltala lett és Őreá nézve teremtetett. S ebben a helyzetében jön el a Mennyből a földre és testet öltve megszületik Megváltónak. Lélektől fogantatva, megkeresztelkedésekor Lélekkel betöltve, ezt követően a Lélektől vezettetve a pusztába, s majd a Lélek által lakozik benne az Atya, s amiket mond, amiket tesz az Atya teszi Őbenne. A Szentháromság felfoghatatlan és kibeszélhetetlen titkával szembesülünk. A Menny tudja, hogy ez a vállalkozás nem fog kudarcba fulladni. Ezért zengi az angyali énekkar az Isten dicsőítését Betlehemben. Jézus élete, tanításai, csodái, hatalma a természet, a démoni világ és a halál fölött vitathatatlan bizonyítéka annak, hogy Ő az Isten Fia, de Megváltóvá a Golgotai kereszten történt áldozat-bemutatása tette. A tökéletes Főpap a tökéletes Bárányt tökéletes módon áldozza fel. Az Atya ezért oszt Néki részt a nagyokkal. S a Szentháromságban Jézus már nem csak Fiu, hanem Megváltó! Ezért hódol előtte a Menny, s ezért fog egyszer meghajolni Őelőtte minden térd! Csak a bölcsek jóidőben keresik és időben borulnak le előtte, s jönnek emberek nem csak a napkeleti hegyek mögül, de az utcai prostitucióból (Lukács 7:38-50), a hazaáruló tolvajlásból (Zákeus), a részeges kicsapongásból (1Péter 4:3), s a tudós, de Krisztus-népét üldöző háttérből (Saul-Pál). Jönnek Hozzá mindenünnen, mert kívánják magasztalni Őt a megváltásért, s kívánnak Néki élni ezen a földön, ismét csak a megváltásért, és kívánják szolgálni Őt örökkön örökké úgy, hogy látják az Ő orcáját, énekelve Néki dícséretet,”mert megváltottál minket a Te véred által!”

 

Jézus megdicsőítette az Atyát az engedelmes megváltó halálával, az Atya pedig megdicsőitette Jézust úgy, hogy Néki adta az ítéletet. A mindenható Isten, a félelmetes Bíró csak Jézusért lesz Atyánk, csak Jézusért hajlandó meghallgatni, s minket gyermekeként elfogadni. Megrendítő belegondolni, hogy az Atya a Fiuval egyszer majd együtt lakozik az Ige és Szentlélek által ujjászületett megváltott népével. A csucsok-csucsa tehát Nagypéntek. A feltámadás ennek a bizonyítéka. Azóta ez az élő Jézus a Mennyekből uralkodik, vált meg életeket a bűn fogságából, készíti elő az Utolsó Itéletet, s közben helyet készít az övéinek atyai házban. Az Ő népe pedig várja Őt vissza, és azért imádkozik, hogy “Jövel Uram Jézus!”

 

S azóta az Isten érintését tapasztaló, ujjászületett nép egyfelől Igei világosságban látja hogy a saját igazságából nincs üdvösség. Másfelől azt is világosan látja, hogy Jézusért kegyelemből viszont van, ezért  egy új törekvés tölti be. Hálából úgy kíván élni, hogy ne szomorítsa meg a Megváltót és személyes tapasztalata folytán életgyakorlatával és bizonyságtételével másokat és mindeneket is kíván a Megváltóhoz vonni. Ezért a Krisztusban hívő, ujjászületett ember elzárkózik a hamisságtól, s elzárkózik mindattól, ami gonosznak látszik, és mindentől ami az Urtól elválasztaná. Ugyanakkor az Isten Országa számára toboroz, hívogat, Ige magot hint, imádsággal zörget a családjáért, szeretteiért, ismerőseiért, mert ez a Krisztustól kapott papi megbizatása. Ez a mi feladatunk egyénileg is, gyülekezetileg is. De mert a tanítvány nem lehet különb a Mesterénél, számolnunk kell azzal, hogy a Krisztus népének utja hasonlatos lesz a Krisztuséhoz. S bár itt él ezen a világon, hiszen ez a munkaterülete, de Isten megváltott gyermekeként és a Menny állampolgáraként él és szolgál itten. Ehhez a Krisztustól kapott feladathoz elengethetetlenül szükségünk van a Lélek erejére, az Ur Lelkével való beteljesedésre, mert tennivalónk a sötétség fejedelme ellen történik. Igy élte túl a hitvalló Egyház az évezredeket. S bár a száma az Ur Jézus visszajöveteléhez közeledve fogy, de akkor is lesz, mikor a Jézus jövetelét jelző arkangyal harsonája megszólal. A világ üvölteni fog, kérlelve a hegyeket, hogy essetek ránk és rejtsetek el a Bárány tekintetétől. Jézus pedig a gyermekeinek azt mondja:”Emeljétek fel a szemeiteket, mert eljött a ti váltságotok!” Ott mindenki sirni fog, csak az egyik azért, mert nem hittem és mégis igaz!, a másik az öröm megrendültségében, hogy vártam és ímé beteljesült!

 

Adjon az Ur bűnbocsánatban, kegyelemben való találkozást az Ő visszajövetelekor!

 

Szeretettel,  Sz.P., lp

 

Nincs már szívem félelmére  Nézni sírom fenekére,

Mert látom Jézus példájából Mi lehet a holtak porából.

Szünjetek meg kétségeim Változzatok félelmeim

Reménységgé, örömökké, Mert nem alszom el örökké.

 

Mert hiszem, hogy e tört cserép edény leend mégegyszer ép,

És tetemim megépíttetnek, bár veséim megemésztetnek.

Gyalázat elvettetésem, de pompás lesz kikelésem.

Új eget látván ezekkel az ujra megnyílt szemekkel.

 

A HÚSVÉTI ÜNNEPKÖR ALKALMAI

 

Március 25. Virágvasárnap Istentisztelet de. 9:30-kor

Március 29. Nagycsütörtök Úrvacsora osztásos Istentisztelet a Magyar Otthonban du. 3:30-kor

Március 30. Nagypéntek Istentisztelet de. 11 órakor a templomban. Figyeljünk az időpont változásra!

Április 1.  Feltámadás Ünnepe (HÚSVÉT)  Úrvacsora osztásos Istentisztelet a templomban de. 9:30-kor

Mindenkit szeretettel hívunk ünnepi alkalmainkra

BOLDOG  FELTÁMADÁSI ÜNNEPEKET KÍVÁNVA!

VISSZATEKINTÉS

 

Február 18.-án ÉVI KÖZGYÜLÉST tartottunk Gyülekezeti Ebéddel. Köszönetet szeretnénk mondani mind a jelentéseket elmondóknak, mind az ebéd megrendezésében segítőknek.

 

Március 4.-én a Bontea házaspár, Cornél és Gabika hozta második gyermekét, kislányukat Dórát a Szentháromság egy örök Isten szövetségébe a Szent keresztség által. Áldja meg az Ur az egész kedves családot.

 

Nagy hirtelenséggel elhunyt a Pakisztáni testvérgyülekezet presbitere Michael James. Gyülekezetünk lelkipásztora is szolgált a temetés és egy Memorial Service alkalmával. Az Ur vigasztalja a gyászoló családot és a gyülekezetet.

 

Megdöbbenve értesültünk a Csurgó család által szenvedett tűzkárról, és azért imádkozunk, hogy Isten segítse át őket a bajokon.

 

ELŐREJELZÉS

 

Május 6. Mennybemenetel vasárnapja

Május 13. Anyák Napja

Május 20. PÜNKÖSD ÜNNEPE  Úrvacsoraosztással

Május 27. GYÜLEKEZETÜNK FENNÁLLÁSÁNAK 50. ÉVFORDULÓJA. Hálaadó Istentisztelet. Vendégigehirdető Nt. Péter László, Ottawai lelkipásztor. GYÜLEKEZETI EBÉD

Június 3-6. A Presbyteriánus Egyház Országos Zsinati GYŰLÉSE (General Assembly) Waterloo, Ontarioban. A gyülekezet lelkipásztora megbízott képviselő.

Június 7,8,9. Canadai Magyar Lelkésztestületi Konferencia, Kitchener Ontarioban. Két alkalommal, Június 3-án és 10-én Presbiter testvérek és gyülekezeti tagok szolgálattételével történik a vasárnapi istentisztelet.

Június 17. Apák Napja

Comments are closed.

Istentiszteleti Életünk

  • Vasárnap és ünnepnap Istentisztelet de. 9:30-kor
  • Minden csütörtökön du. 3:30-kor Bibliaóra a Magyar Otthonban
  • A hónap első péntekjén Családi Bibliaóra este 7-től
  • A hónap második péntekjén Bibliaóra magánotthonban meghívás szerint
  • A hónap harmadik péntekjén Imaóra a parókián
  • A negyedik pénteken “Mai Ige”
  • Minden szombaton de. 10-töl Konfirmációi oktatás a templomban

 

Címünk

7110 De L'Epée Avenue, Montreal, Qc, H3N-2E1
Templom telefonja: 514-272-7330
Lelkészi Hivatal: 514-331-1510
Website: http://reformatusegyhazmontreal.ca
Email: info@reformatusegyhazmontreal.ca