Évi Jelentés (2019 Február)

 

Hungarian Presbyterian Church

Magyar Presbyteriánus Egyház

Lelkipásztor: Szabó Péter

 

 

PÁSZTORI ÜZENET

 

A Zsoltárok könyvéből van a 2019-es év Igéje: “Törekedj békességre és kövesd azt.” (Zsolt. 34:15) Nem vitás, hogy ebben az egyre háboruskodóbb világban életfontosságu utmutatás. Hiszen nem csak világ-politikai szinten, de nemzeti, társadalmi és családi kapcsolatokban is alapmérték és utasítás ez az Ige. Tudnunk kell azonban, hogy amikor a Biblia-embere békességet, “Shalom”-ot mondott, akkor nem csak háboru-mentes állapotot értett alatta, hanem prosperitást, hogy a család minden tagja jó egészségben van, a szomszédot át lehet hívni a ház előtti szőlő, füge- lugasba egy pohár borra, egy szelet kalácsra. Közben jó az időjárás, elegendő a napfény és az eső a földekre, következésképen a: “Békesség néked” köszöntést értelemszerüen talán így lehetne leghelyesebben magyarra fordítani, hogy: “A legjobbakat kívánom.” Természetesen a Biblia-emberének a gondolkozásában benne volt hogy minden jó adomány és tökéletes ajándék a Világosságok Atyjától származik, (Jakab 1:17), vagyis a jó akkor jó, ha Tőle jön.

 

Ez a békesség azonban ritkán jön magától, talán soha. Könnyen feszülünk meg egymás ellen, következésképen az emberi közösségben, – megromlott állapotunk miatt, – sok igazítani és elszenvednivaló van. Nem vitás, praktikus utmutató hogy: “Amit akartok, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is aképpen cselekedjetek velük.” (Máté 7:12) A békességes együttélésért tehát a rendhez is igazodni kell a Tizparancsolat mértékében és ahhoz is, hogy a jó szomszédsághoz jó kerítés kell. Maga Péter Apostol is int abban, hogy: “Ne legyetek más dolgába avatkozók.” (1Péter 4:15) Tudni kell, meddig a határ, felelőségben is, de a hivatlan prókátorkodásban is. Törekedj békességre!

 

Az Ur Jézus Hegyi Beszédi kijelentése, hogy “Boldogok a békességre igyekvők, mert ők Isten fiainak mondatnak” ebbe az Ószövetségi háttérbe gyökerezik. Mivel a mindennapi beszéd nyelve változik, ezért ma helyesebb volna ugy forditanunk, hogy: “Boldogok a békesség-csinálók, mert ők Isten fiainak mondatnak.” Vagyis, aki ezeknek az Isten-fiaknak az Atyja, Ő a legnagyobb békesség-munkáló, békesség-csináló. Istennel s az emberekkel való viszony elromlott egyetemesen az eredendő bűnnel, egyénileg pedig az általunk elkövetett bűnök tömegével, egész konkrétan az engedetlenség folytán. Ám a Menny igazságszolgáltatásában nincs partner-állapot, nem mondhatom, “most haragban vagyok Istennel.” , “meg vagyok Nélküle is.” Isten nem a partnerem! Ő Ur, én pedig csak teremtmény. Az általa felállított rend szerint az Ő törvénye iránt való engedetlenség következménye a szenvedés, a halál, és a kárhozat. Ez felbonthatatlan törvény! És a bűnös ember se visszacsinálni nem tudta ami megtörtént, se kifizetni se rendezni nem volt képes a bűn és bűnök tömegét, ezért végig kellett járnia az igazság utját, vagyis a büntetést, a halált, és a kárhozatot. Valamikor Jézus előtt ez az igazságos Isten, – Aki irgalmas és kegyelmes is, – elfogadta az ártatlan bárány helyettes halálát az oltáron az embertől, aki bűnbánattal, bűnvallással, és a bárány vére által közelített hozzá. Ám a bűnesettől kezdődően megígérte hogy elküldi a Fiát, mint Isten tökéletes Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Tehát Isten irgalma érvényesülésének borzalmas ára lett, az Ur Jézus Krisztus helyettes halála a kereszt oltárán, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

 

Bár a Karácsonyt manapság egyre kevésbbé ünneplik a Megváltó testetöltésének emlékére, (ehelyett családi és vállalati partikká degradálódott), a fentebb elmondottak azonban adott történelmi tények. Isten öröktőlfogva való Fia áldozati Bárányként eljött 2000 éve. A békesség-munkálásnak ezzel megérkeztünk a második lépéséhez, vagyis a saját bűneim rendezéséhez, aminek híjján nincs valóságos belső nyugalmam. Mivel a megváltás adott valóság, ezért amiként önként követtem el a bűnöket, az én felelősségem, hogy önként menjek azért a bűnbocsánatért, aminek az árát az Ur Jézus fizette ki. Ahogy tehát Isten, – kegyelem alatt, – nem egyszerre szakítja ránk az egész életünk bűnterhét, mert nem birnánk ki, ehelyett, – amikor Igéje és Szentlelke által valamely bűnömet megmutatja, ugy azt meg kell vallanom, és az Ur Jézusra nézve bocsánatot kell kérnem, valamint rendezni ahol még rendezhető. A szívem-lelkem megbékélése csak így történik. Félelmetes tény hogy az idő nem érvényteleníti a korábban elkövetett bűnöket, még a feledékenység sem lesz megoldás, ezért Isten kegyelem alatt előhozza a multam terhelő emlékeit. Amikor bűnbánatban elé viszem, akkor áll be a tisztulás és megszentelődés folyamata, ami halálunkig tart. Nehéz szembenéznünk a multunkkal de Isten ebben békességet, örömet, élő reménységet, vagyis a fizikailag láthatatlan valóságról való meggyőződés csoda-tapasztalatát adja. Kegyelemből a Megváltó Ur Jézus Krisztus tulajdona lettem, szerinte és Neki kívánok élni. Jézusért az igaz Bíró, a mindenható Isten Atyámmá lett. S akik ugyanebben élnek testvéreimmé válnak, s ezek közössége, az Anyaszentegyház, akik már nem csupán békességgel és reménységgel tekintenek az Ur Jézus visszajövetelére, de egy szívvel kérik: “Jövel Uram Jézus.” Mert tudva-tudják, hogy amit szem nem látott, fül nem hallott, sem embernek szíve soha meg nem gondolt, Isten olyat készített az Őt szeretőknek. A halál csak az a kapu, ahol átmegyek Őhozzá. A testem itt hagyom, majd kapok Tőle a feltámadásban ujat, ami bűntelen, ezért romolhatatlan, s majd örök örömben élek Istennel együtt. Minden elképzelést meghaladó ez, de mégis valóság!

 

A békesség-munkálásának harmadik lépése, az Isten kegyelméről és megbékéltető munkájáról való bizonyságtétel, immár a saját tapasztalatommal összekapcsolva. Ez a hívő népnek, az Egyház közösségének az egyetlen és kizárólagos feladata, melyet kétségtelen többféle módon kell hogy végezzen. Ebben első számu az információ közlése, ami nem vallásosság, hanem történelmi faktumokra épült tény. A második dolog a szeretetben való közösség munkálása avégett, hogy mindeneket a Megváltó Ur Jézus Krisztussal kapcsolatba hozzak, Őáltala pedig a mindeneknek Urával, Aki Mennyei Atyjává lett a Hozzá-térő bűnös embernek. És innen már többfelé ágazik a tevékenység. Vannak személyes, konkrét feladatok a másikkal való törődésben, betegek meglátogatása, szükségek betöltése, abból, amit én Istentől kaptam, munkám, tanultságom nyomán. De ide tartozik a misszióban való résztvétel, hiszen arra alkalmas embereket kell kiküldeni és munkájukat támogatni a világ azon részein, ahol a fentebbiekről még nem hallottak. Ezeknek a misszionáriusoknak, Biblia-fordítóknak, orvosoknak, tanároknak, gazdasági tanácsadóknak fölszerelésre, gyógyszerre van szükségük, nekik maguknak pedig, akik e munkát végzik utiköltségre, ruhára, élelmiszerre, és ellátásra. De szükség van az eddig ismeretlen nyelvekre való Biblia-fordítás kiadásaira. Modern idők computer-rendszerével is minimum 10 esztendő egy eleddig ismeretlen, de beszélt törzsi nyelvre forditani a Szentirást. És miközben mi fűtött otthonokban, bőséges élelem ellátásban élünk, felelősen kellene gondolnunk a Kárpátalján és másutt éhező és fázó véreinkre. Missziói társaságok vakoknak nyujtanak orvosi segítséget ahol lehet, hogy szemük világát visszakapják. Ismét más közösség a társadalomtól elidegenedett, sérült ajkakkal, szájpadlás-hijján születetteket állít helyre operáció utján. Ismét mások kutat furnak és iható vizet biztosítanak a higiénia hiánya miatt pusztuló közösségeknek. Valamit tenni hálából fakadó adományainkkal, hogy hitelesen lehessen szólni Isten megbékéltető munkájáról az Ur Jézusban, hogy mindenek tudjanak Isten mentő szeretetéről.

 

Ezek tehát a békességet munkáló Istennek a békességet-munkáló fiai. Ez az élet-hivatásunk. Az Ur segítsen bennünket erre 2019-ben.

Szeretettel,  Sz.P., lp

 

ISTENTISZTELETI ÉLETÜNK

 

A gyülekezeti program a következő:
– Vasárnap és ünnepnap Istentisztelet de. 9:30-kor
– Minden csütörtökön du. 3:30-kor Bibliaóra a Magyar Otthonban
– A hónap első péntekjén Családi Bibliaóra este 7-től a templom alagsori helyiségében.
– A hónap második péntekjén Bibliaóra magánotthonban meghívás szerint.
– A hónap harmadik péntekjén Imaóra a parókián.
– A negyedik pénteken Mai Ige címmel ki-ki megosztja, hogy az Ur hogyan szólt hozzá az elmult héten.
– Minden szombaton de. 10-töl Konfirmációi oktatás a templomban.

 

A következő beszélgetés két magyar között valóban elhangzott.

– “Vasárnap mégy templomba?”

– ” Miért, lesz valami rendezvény?”

– “Nem, nem lesz!”

– “Hát akkor?”

 

Ennél a pontnál ne is menjünk tovább, hiszen ez önmagában már alig lehet szomorubb. Ugyanaz az Isten, aki parancsolta a szülők, az élet, a házasság, a magántulajdon, és az igazság tiszteletben tartását, ugyanaz parancsolta az Ur Napja megszentelését is. Volt, akinek a munkát kellett parancsolni, ami az emberi élet alapprogramja, de vannak akiknek a pihenést és az Urba való bekapcsolódást kell hangsulyozni. Az ember attól ember, hogy van egy olyan Istentől belelehelt örökkévaló lelke, személyisége (ez nem a Szentlélek), de ez egy olyan többlet, ami miatt intelligensek vagyunk, képesek vagyunk kommunikálni multról, jelenről, jövőről, közeli és távoli dolgokról, időben és térben, de ami felelőssé is tesz bennünket. Amint a testünknek szüksége van táplálékra, ugy ennek a léleknek is. Ez az isteni többlet emel ki bennünket az állatok világából, s ennek az összefüggésében olvassuk az Ószövetségi szent iratokban, amit az Ur Jézus is idéz,hogy “ti istenek vagytok”. Ám ha ezt az Istentől kapott többletet nem gondozom, táplálom, könnyen süllyedhetek az állati szint alá. A földi élet szükséges bölcsessége is az Ur félelméből és az Ige tanulásából származik. Az Ószövetségben szombaton ünnepelték az Ur napját. Az Ur Jézus feltámadása után a szombati ünneplést követően és azt meghaladóan, a hét első napján, azaz vasárnap este is osszejöttek megemlékezni az Uri Szent Vacsorában jelzett Uj Szövetségről. Majd amikor a zsidóság kirekesztette magából a Krisztus-követőket, akkor az Ószövetségi szombati ünneplés áttevődött a feltámadás napjára. Sokszor amikor áldást mondunk valakire, akkor eredményes, jó egészségben élvezett prosperitásra gondolunk, pedig a leges-legnagyobb áldás az, hogy az Ur Jézus Krisztusban Megváltót, Üdvözítőt adott nekünk az az Atya Isten, Aki az Ur Jézusért a mi Atyánkká is lett.

 

Ennek az összefüggésében parancsolja az Ur, hogy szenteljük meg az Ő napját. De hát hogyan tudjuk ezt mi emberek megszentelni? Ugy vélem, hogy (1) leállok a napi munkával, kikapcsolódok a taposó-malomból. (2) Odakoncentrálok a Teremtőmre, Megváltómra, Megszentelőmre, és azért megyek el a templomba, mert azt igérte, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, ott Ö jelen van. Igy odamenve az Ő jelenlétéből kisugárzó Lélek és erő szentel meg engemet. (3) Következésképp, imádkozva menjek: “Uram, szeretlek Téged, és félem a Te nevedet. Te ismered az én lelkemet. Te tudod mire van szükségem, vezetésben, intésben, bátorításban. Szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat.” Ha igy megyek oda, akkor Isten, aki Bálám szamarán keresztül is megszólalt, szólni fog az igehirdetőn keresztül, annak ellenére, hogy az csak egy ember. Ha nem a mestersége, hanem hivatása a lelkészi szolgálat, ha nem vizet prédikál és bort iszik, akkor ő is ezen vergődik: “Uram, eszköz legyek és ne akadály. Hiszen ez a gyülekezet a Te véren-váltott nyájad, akinek az atyai házban készíted a helyet”. (4) Hozzam fel a hálaáldozatomat. Az elmult hét jövedelme, ami az adózás után van, az ami nekem ide adatott, illetve ennek a kilencven-százaléka. De az egésznek egy-tizede az Uré. Csak ideadta, hogy helyezzem el az Ő Országa munkája számára. (5) Dícsérjem Őt hálás szivvel, átélt énekléssel, lelkemből fakadó imádkozással. Az Igének pedig ne csak hallgatója legyek, hanem megtartója. (6) A gyülekezeti közösség nem csak a Főpásztor véren-váltott nyája, hanem a Krisztus teste is. Történet szerint, valakinek gyári balesetből levágódott az ujja. Mert hallotta valahol, gyorsan a szájába kapta, ugy szállították a kórházba, ahol még vissza lehetett varrni, mert nem késett el. Ha kimarad a test melegéből, ha kimarad a vér keringéséből hosszabb időre, már nem lehet segiteni. A hívő keresztyén a Krisztus testéből jajj, el ne szakadjon. Ő maga is elhalhat, mint egy levágott testrész, de az egész test is meg fogja sínyleni a hiányát. A jelenlétem folytán áldást, védelmet, lelki táplálékot kapok, a jelenlétem folytán áldássá válok a többieknek, és erőt nyerek az Egyház egyetlen feladatának a betöltésére, hogy bizonyságot tegyek arról, hogy Isten mit tett az Ur Jézusban az emberiségért.

 

Az elmult évben eltekintve az egyházi ünnepek speciális megemlékezéseiről, az Ur Jézus életének részletesebb állomásaira figyeltünk, a nyáron pedig a Jelenések Könyvének hét gyülekezetéhez intézett levelét tanultuk el egészen szeptemberig. Aztán visszatértünk az Ur Jézus élettörténete folytatására apró lépésekben. Novemberben pedig a Hegyi Beszéddel kezdtünk el foglalkozni.

 

Az elmult esztendő kiemelkedő eseménye volt a gyülekezet alakulásának 50. Évfordulója, melyben nem magunkat ünnepeltük, hanem Teremtő, Megváltó, és Megszentelő Urunkat. Az Ünnepi alkalman Nt. Péter László, Ottawai lelkipásztor volt a vendégigehirdető. Hivtuk és vártuk volna erre az alkalomra, Magyarország Nagykövetét, Dr. Ódor Bálintot, aki sajnos akadályoztatva volt, de helyette és nevében Szentmihályi Gyula, tiszteletbeli konzul hozta el személyes levelét és köszöntését. Végül is, Nagykövet Ur a Reformáció Emlékünnepén látogatott meg minket, s valamennyiünk számára, mint hívő keresztyén közösség számára is emlékezetessé lett a vele való találkozás és beszélgetés. Áldja és őrizze meg a mi Urunk az ő életét, családjával együtt, és nemzetünket képviselő forgolódását. Reméljük, hogy Isten készít még ilyen találkozást.

 

A Bibliaórák hétközi Ige tanulmányozási alkalmak. A Krisztus-követő hívőnek ismerni kell Isten önmaga kijelentését a történelemben, ami a Szentirás 66 könyvében kerül a kezünkbe. Egy egyre istentelenedő világban nekünk tudnunk kell, hogy kiben hiszünk, mit hiszünk, mit jelent ez a mai életgyakorlat számára, mert a Szentirásban az élet minden kérdésére kapunk eligazítást és választ. Növekednünk kell a kegyelemben és a mi Urunk megismerésében.

A Bibliaórák részben Igetanulmányok, részben imaközösségi alkalmak, de van olyan is, ahol egymás hite által épülve ki-ki elmondja, hogy az elmult héten mi volt a különlegesen megszólaló napi Ige a számára. Az együtt éneklés, Isten dícsőitése, hálaadás, avagy könyörgés, s ugyanakkor nagy segitség a sokfajta rohanás közepette a megcsendesédésre, s a napi problémákból való lelki áthangolódásra. Jó együtt énekelni.

 

Családi Bibliaórákat tartottunk a hónap első péntek estéjén a templom alagsori termében, egyszerü étkezéssel összekötve. Ezeken az alkalmakon a Biblia könyvein mentünk át nagy lépésekben. Habakukk próféta könyvéig jutottunk el.

Második Pénteken házi bibliaóra van, meghivás szerint magán-otthonban, és harmadik pénteken imaóra a parókián. Az elmult ősz óta a hónap utolsó szombatján Női Biblia és Imaórát tartottunk pár alkalommal. Ezeken az összejöveteleken a Szentirásból kiemelt Női alakok életén keresztül kerestük az eligazítást arra, hogy mi a mai nő helyzete, megbizatása a családban, feleség és édesanyaként, munkahelyen, gyülekezetben, és egyéb viszonyokban. Áldott, és szivesen látogatott alkalmak voltak ezek.

 

A Magyar Otthonban tartott Bibliaórákon befejeztük Kolossébeliekhez irott levelet. Sajnos a látogatottság elszomorítóan és aggasztóan alacsony. Hozzávetőlegesen 250 ottlakó magyarból ha nyolcan vagyunk, annak a nagyobbik fele kívülről jött. Csak Isten adhat eszmélődést és ébredést. Más reménység nincs. De a nyári vakáció szünetétől eltekintve az ottlakók nem mondhatják, hogy az Ige és az istentisztelet nem volt helybe szállítva elegészen 1981 óta.

 

Csendes napot tartottunk a Laurentieni hegyekben a Notre Dame tónál, melyen Biblia-tanulmányozáson, ima és dicsőitő közösségen tul vidám családias együttlétben élvezhettük a szép természetet és a jó levegőt.

 

A lelkipásztort szabadsága alatt, mint más években is, presbiter testvérek és gyülekezeti tagok helyettesítették, kiknek e helyen is szeretnénk hálás köszönetet mondani. Dobra Irénke, presbiter testvérnőnk keresett és gondoskodott felolvasandó Cseri Kálmán igehirdetésről. Igy bár Nursing Home-ban van ez idő szerint, értünk is imádkozó életével, s hozzá eljutott prédikációk terjesztésével aktiv szolgálatot végez gyülekezetünkben. Gyülekezeti tagjaink közül többen rendszeresen látogatják, örömet nyujtva de ugyanakkor áldást is kapva a találkozásból.

 

Vasárnapi iskolás csoport folytatta munkáját az elmult esztendőben is. Minden vasárnap istentisztelet alatt fölváltva, de szervezetten végezte a gyermekek tanítását Gébel Erzsike, Turcás Andrea, és Veres Olga, Bak Andrea, nőtestvérünk csatlakozott a segítőkhöz 2018-ban, hogy Éva néni fel legyen mentve e feladatból. Anyák napján és Karácsonykor énekekkel, igékkel és versekkel köszöntötték a gyülekezetet. Az Ur áldja meg ezt a magvetést.

 

A 2018-as esztendőben folytatódott magyar nyelvü Konfirmációi oktatás a Náhlik család otthonában. 2019 januárjában három gyermekkel ujabb program indult magyarul a templomban és két gyermekkel angol munkát is kezdünk Isten kegyelméből.

 

Gyülekezeti Ebédek voltak istentisztelet után négy alkalommal a 2018. évben. Közgyülési Ebéd februárban, Gyülekezetünk Fennállásának 50. Évfordulóján májusban, Reformációi Ünnep alkalmából novemberben, és Karácsony előtt, decemberben. Minden szorgalmas segítőnek köszönetet szeretnénk mondani e helyen is. Kávé, sütemény melletti beszélgetés van minden vasárnap istentisztelet után, melynek elrendezésében legtöbbször a Pásztor házaspár munkálkodik áldozatos szeretettel.

 

DEMOGRÁFIAI  ADATAINK 2018

 

MEGKERESZTELTÜK  Bontea Dórát, Bontea Kornél és felesége, Dobos Gabriella második gyermekét, Március 4.-én.  Az Ur áldja meg ezt a családot, hogy gyermekeiket az Ur dicsőségére és a szülők örömére nevelhessék fel.

MÉG EGY ÖRÖMHÍR

December végén Isten egy aranyos kisfiuval ajándékozta meg a Náhlik családot, negyedik gyermekként.  Mind Zsanet, az édesanya, mind pedig a pici, hála az Urnak jól vannak.  A lelkészcsaládon tul a gyülekezet egyetlen négy gyermekes családja ők.  Isten áldását kérjük rájuk.

 

ADAKOZÁS

 

Gyülekezetünk immár több mint 50 éve áll fenn és 1974 óta, tehát 45 éve kizárólagosan önkéntes adományokból élünk és végezzük a munkánkat. Ez volt az az év amikor Isten kegyelméből beszüntettük a bazárt és beszüntettük a stóla rendszert, vagyis ahol a lelkipásztor pénzért végez keresztelési, esketési, és temetési szolgálatokat. Isten sarokba szoritott az egyházi üzleteléssel, részben megmutatva sok fajta, az egyházba nem illő dolgot, részben két Igét állított kikerülhetetlenül elém, azt hogy “az én Atyám Háza imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek”, a másik pedig, hogy “azt kalmárság házává tettétek”. A szívemben azt végezte el, hogy egy hónapi fizetésem mentesít engem extra pénzkeresési elfoglaltságtól, s a mindennapi kenyerünk kérése és igérete folyamatosan áll fenn, amig a világ világ. Tehát Isten ilyen alapon fog gondoskodni rólam, a családomról, és ugyanennek a látásnak a jegyében lesz megtartója a gyülekezetnek is. Többen, sokan elutasították ezt az igei vezetést, gondolva hogy afféle pietista lelkesedés, s aztán amikor a számlákat fizetni kell, akkor majd kijózanodunk, s a hit utja helyett az emberi értelemre támaszkodunk. Nos, a kérdésem az, 45 év két-három hét lelkesedése-e, vagy vitathatatlan bizonyítéka Isten hűségének és erejének anyagi megtartatásunkat illetően is, hiszen “sok verébnél drágábbak vagytok”.

 

Arról azonban nincs szó, hogy ezt a látást mindenki magáévá tette volna. Kétségtelen, hogy a haladás iránya egyértelmü, a sebessége azonban a nyáj lépése szerint kell hogy legyen, amint Isten Szentlelke végzi szívünkben. Arra azonban emlékeznünk kell, hogy “üres kézzel jöttünk és üres kézzel megyünk”, valamint hogy az lesz maradandó, ami az Örökkévaló Isten Országába került be. A Szentírás mértéke szerint való tized gyakorlat elénk adott, de azt forszirozni nem lehet, hanem amint ki-ki Isten Szentlelke vezetésében eltökélte a szívében ugy történjen, nem kényszerből, hanem szabad akaratból. Közben az is világos, hogy “aki szűken vet, szűken is arat, aki bőven vet, bőven is arat”. (2 Korinthus 9:5-12) Az Igei tanítás és a gyülekezeti tapasztalat abszolut módon egybehangzik.

 

Vitathatatlan, hogy az emigrációban egy magyar nyelvű biblikus-elkötelezettségü egyházi-élet önmagában is misszió, hogy akik a keskeny utat keresik találjanak ilyen egyházi közösségre. Ám Isten nem csak elvárja tőlünk a gyümölcsöt, hanem évtizedek óta adja is, s ebben nem csak áldássá váltunk másoknak, de áldást is nyertünk, mint Isten Országának szolgálattevői. (Lásd Malakiás 3:7-18, Lukács 11:42) Dicsőség az Urnak mindezekben.

 

MISSZIÓI MUNKÁNK

 

Amikor ezeket a sorokat irom, az egész gyülekezetben a napi bibliaolvasás Igéje az Utmutató szerint a Máté 31-ből a terméketlen fügefa története volt kijelölve. Ezen a fán mutatta meg az Ur Jézus a gyümölcstelenség következményét, amit a későbbiekben még az Utolsó Vacsorát követő beszélgetésekben megismételt, mondván: “Én vagyok az igazi szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt amely én bennem gyümölcsöt nem terem lemetsz, mindazt pedig amely gyümölcsöt terem megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen…..Maradjatok Énbennem, és Én is tibennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad, aképen ti sem, hanemha én bennem maradtok…..Aki Énbennem marad, Én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad Énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad. Egybegyüjtik ezeket, és tűzbe vetik és megégnek….Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és legyetek nekem tanítványaim,” (János 16:1-8)

Urunk kegyelméből hosszu idő óta ennek a tapasztalatában élünk, de amiben növekenünk kell. S ebben az alapvető irány és ígéret, hogy “Keressétek először Istennek Országát és annak igazságát, s mindezek megadatnak néktek.” (Máté 6:33,34) Valójában a gyümölcs is az Urtól kapott, mert így mondja: “Tőlem származik a te gyümölcsöd.” (Hóseás 14:9b) Mindezekben az Uré a dicsőség s akik erre ráálltak, azok tapasztalatból tudják, hogy az Ur igája gyönyörűséges. (Máté 11:28-30)

 

Missziói adakozás

Árvák: $ 6,057.35

Kőszikla Alapítvány, Erdélyi Ház:  $ 2,500.00

Sajóládi Templom: $ 500.00

Bibliák Magyar Börtönmisszióra: $ 500.00

Zsidómisszió Magyarország: $ 500.00

Zsidómisszió Európa + Izrael: $ 1,000.00

Afrikai kútfúrás: $ 500.00

Óhazai Evangélizációk:  $ 1,750.00

Helyi segély: $ 1,800.00

Segély Kárpátalja szükségeire: $ 4,500.00

Összesen: $ 19,607.35

 

Missziói Kiadások

Árvák: $ 6,000.00

Kőszikla Alapítvány, Erdélyi Ház:  $ 2,500.00

Sajóládi Templom: $ 1,000.00

Börtönmisszió: $ 500.00

Zsidómisszió Magyarország: $ 500.00

Zsidómisszió Európa + Izrael: $ 1,000.00

Afrikai kútfúrás: $ 500.00

Óhazai Evangélizációk:  $ 1,750.00

Helyi segély: $ 1,800.00

Segély Kárpátalja szükségeire: $ 4,500.00

Összesen: $ 20,050.00

 

Belmissziói Kiadások

Útmutató: $ 250.00

Mai Ige:  $ 400.00

Pamphlettek: $ 135.37

A visszajelző leveleket az Évi Jelentés végéhez csatoljuk, mint mindig, Nem csupán meglepő, de számomra megrendítő volt a Kárpátaljai Beregszászi Sámuel Alapítvány gyermek-gondozási munkája, melyről elszámolást és néhány köszönő-levelet is kapcsolunk. Egy kiterjedtebb beszámoló is érkezett az egész Sámuel programról, melyet a későbbiekben a gyülekezet tagjai kezébe kívánnánk adni.

 

Comments are closed.

Istentiszteleti Életünk

  • Vasárnap és ünnepnap Istentisztelet de. 9:30-kor
  • Minden csütörtökön du. 3:30-kor Bibliaóra a Magyar Otthonban
  • A hónap első péntekjén Családi Bibliaóra este 7-től
  • A hónap második péntekjén Bibliaóra magánotthonban meghívás szerint
  • A hónap harmadik péntekjén Imaóra a parókián
  • A negyedik pénteken “Mai Ige”
  • Minden szombaton de. 10-töl Konfirmációi oktatás a templomban

 

Címünk

7110 De L'Epée Avenue, Montreal, Qc, H3N-2E1
Templom telefonja: 514-272-7330
Lelkészi Hivatal: 514-331-1510
Website: http://reformatusegyhazmontreal.ca
Email: info@reformatusegyhazmontreal.ca